Óbuda, Lajos utca. Elhagyatott, omladozó gyárépület. Sokan csak legyintenek rá; ez is csak egy, a szocializmusból ránk maradt romos gyárterületek közül. Pedig nagyobbat nem is tévedhetnének! Régi, nagy idők tanúi ezek a pergő vakolatú falak, és sokat tudnának mesélni, ha lenne, aki meghallgatná őket. Ugyanis ennek az egykori gyárkomplexumnak komoly történelme van. Ezen a területen működött több mint 200 évig Magyarország egyik legsikeresebb családi vállalkozása, a Goldberger textilgyár. Nézzünk hát bele a múltnak kútjába, és hallgassuk a kormos gyárkémények letűnt korokról szóló meséjét.
A gyár alapjait Goldberger Ferenc rakta le, aki 1785-ben alapított kékfestőüzemet az óbudai Lajos utca egyik épületében (ott, ahol ma az emlékmúzeum található: http://www.textilmuzeum.hu/). Termékei hamar népszerűvé váltak és az üzem terjeszkedni kezdett. Pesten saját raktárt, üzletet nyitott, majd 1800-tól nagykereskedést tartott fenn.
1810-től az ügyvitelt fia vette át, aki 1845-től a kor legmodernebb textilnyomó technológiájával állította elő termékeit (perrotine-nyomógép). A magyar honvédség egyenruhákkal való ellátásával a család aktívan kivette a részét az 1848-49-es eseményekből, amiért a szabadságharc bukása után nagy összegű hadisarcot fizettetett velük Haynau. A monarchia részéről megbocsájtást csak majd 10 évre rá, 1857-ben nyertek, amikor Ferenc József látogatásával megtisztelte a gyárat és a család 1867-ben nemesi rangot is kapott a császártól. Ekkor vehették fel a Buday előnevet is.
Az első világháború alatt a cég a hadsereg beszállítója volt. A 20. század elején sikeresen alkalmazkodtak a technológiai változásokhoz, átálltak a hengernyomógépek használatára és termékeikkel jelentős piaci sikereket értek el mind idehaza, mind külföldön. A gyár aranykora dr. Buday-Goldberger Leó vezetése köszöntött be, aki 1920-tól igazgatta a gyár működését. 1923-tól a szövetkikészítéssel és nyomással foglalkozó gyár mellett saját fonó-és szövőgyárat alapított Kelenföldön, ahol selyemszövéssel is foglalkoztak.
Szélesítette a termékpalettát, korán felismerte a műselyem jelentőségét. „Parisette” márkanevű szöveteivel hatalmas nemzetközi sikert aratott. A kiváló vezetésnek köszönhetően a vállalkozás viszonylag zökkenőmentesen vészelte át a 30-as évek nagy világgazdasági válságát, amit nem sok vállalkozás mondhatott el akkoriban magáról. Bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát. A cég 1934-től külföldön (Anglia, USA, Olaszország, Franciaország, Belgium, Kanada, Ausztrália és más afrikai és ázsiai országokban) több leányvállalatot alapított. A Goldberger névből jól ismert világmárka lett!
A sikerek csúcspontját a 38-39-es évek jelentették. Több világkiállításon kaptak díjakat, kitüntetéseket. Magyarország a két világháború között negyvenegy országba exportálta textil termékeit és még a híres párizsi Lafayette áruház is forgalmazta a műselymüket. Bár a második világháború alatt a vállalat tengeren túli kapcsolatai megszakadtak, ezzel szemben megerősítették az összeköttetést Törökországgal és balkáni országokkal, ahonnan készáru fejében nyersanyaghoz jutottak Goldberger a háború ellenére tovább fejlesztette gyárát, új gépeket, licenceket vásárolt, új üzemet rendezett be egy pótanyag (a „kotonin”) feldolgozására.
Leó mindent elért, amit akkorban el lehetett érni. A Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) igazgatójává választották, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke és a Magyar Nemzeti Bank főtanácsadója lett, sőt még a parlament felsőházába is beválasztották. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a textilkémia tanszék.
Azonban hiába a hatalmas vagyon, a nemzetközi és hazai ismertség, megbecsültség és a Horthy Miklós kormányzóval folytatott baráti viszony. Mindezek nem tudták őt megmenteni attól, hogy 1944-ben a Gestapó le ne tartóztassa és Malthausenbe ne hurcolja. Itt érte őt a halál 1945-ben, nem sokkal a tábor felszabadulása után. Az egykor volt sikeres gyártulajdonos éhen halt a koncentrációs táborban.
A vállalat nem csak tulajdonosát és vezetőjét vesztette el a második világháború során, de nagy károkat szenvedett a bombázások miatt és exportpiacainak is búcsút mondhatott.
A háború után csak nagy nehézségek árán indulhatott újra a termelés. 1945-től a család egy életben maradt férfitagja, a koncentrációs táborból visszatért Goldberger Antal vette át a vezérigazgatói munkakört. A vállalatot azonban 1948-ban elvették a családtól és Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt. néven államosították, majd 1949-ben nemzeti vállalattá alakult, amibe néhány más textilgyárat is beolvasztottak. Az 1949–1950-ben végrehajtott átszervezések során két vállalatra osztották: a kelenföldi gyárból létrehozták a Kelenföldi Textilkombinát Nemzeti Vállalatot, az óbudaiból pedig a Goldberger Textilnyomó és Kikészítő Nemzeti Vállalatot. 1963-ban a textiliparban ismét nagy átszervezések történtek, aminek során számos pamutipari vállalatból létrehozták a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalatot (“Panyova”), amelynek központja a volt Goldberger-gyár maradt. 1989-ben azonban a BUDAPRINT tönkrement, ellene és benne a korábban már részvénytársasággá alakított BUDAPRINT Goldberger Textilművek Rt. ellen felszámolási eljárás indult, ami 1997-ben fejeződött be. Ezzel a több mint 200 éves cég megszűnt, a Goldberger család tagjai pedig szétszóródtak a világban.
Ha kérdésed vagy témajavaslatod lenne, csak írj nekünk!
A Stílustükör csapata
Források:
Stílustükör 1. – A stílus és a lélek titka nőknek című könyv
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: