Mindennapjaink természetes részévé váltak a különféle second hand üzletek, népies nevükön „turkálók”, „turik”. Egyesek semmi pénzért fel nem vennének mások által levetett göncöket és messze elkerülik az ilyen boltokat, míg mások, akik sportot űznek a ruhavadászatból, akár több üzletet is felkeresnek a zsákmány reményében.
Az első turkálók több mint 25 éve jelentek meg Magyarországon, mikor is élelmes kereskedők felismerték, hogy az országba behozott holland géprongy bizony még remekül használható emberi “fogyasztásra” is. Ekkor még másképpen festettek a turik, mint manapság; kis, szürke üzlet valamelyik eldugott utcácskában, bennt egymást taposó matrónák, hatalmas ruhakupacok, savanyú szag. Aztán jött az uniós tagság, és megváltozott a szabályozás valamint a turkálók jellege, elhelyezkedése és vevőköre is. Fiatalok, idősek, férfiak, nők egyaránt látogatják a turkálókat, sőt, azok is rendszeresen bejárnak, akiknek lenne pénzük butikokban vásárolni. Az indok egyszerű: márkás, akár teljesen új ruhákat is találni a holmik között, az áruk pedig jóval kedvezőbb így, mint az áruházakban. Divatba jött a turizás, a boltok bekerültek a plázákba, bolthállózatok alakultak, európai turinagyhatalommá váltunk.
Legnagyobb beszállítónk Anglia (USA után a világmásodik legynagyobb használtruha-exportőre), ahol a jóval kedvezőbb életszínvonalnak és rendkívül gyorsan változó áruházi kínálatnak köszönhetően mindig is több ruhát lehetett eladni és a fogyasztók kevesebb ideig használták azokat, illetve az évtizedek (néha évszázadok) óta aktív civil szervezeteknek köszönhetően a begyűjtés is megoldott volt. A használtruhabiznisz fő célpontja Kelet-Európa és Afrika (Bécsben is található second hand bolt, igaz, kizárólag luxustermékeket forgalmaz (http://silviamilano.com/). A ruhák fertőtlenítve és gondonosan átválogatva kerülnek a hazai üzletekbe.
A „cream” kategóriába csak a hordatlan vagy újszerű, minőségi darabok kerülnek.
A second hand legnagyobb konkurenciája a fast-fashion.
Az utóbbi években felborulni látszik a globális használtruha-kereskedelem, egyre kevesebb használtruhát adnak és vesznek világszerte. Ennek legfőbb oka, hogy a fast fashion boltláncok fillérekért árulják a vadonatúj, a divatot diktáló cuccokat. A fast fashion ráadásul ma már inkább super-fast (16-20 mikrokollekció évente): amióta világ a világ, soha ennyire rövid ideig nem hordta az ember a ruháját. Az eredmény pedig, hogy elképzelhetetlen mennyiségben termelődik a használtruha-hulladék, ami hatalmas környezeti kárt okoz. Lásd erről: The True Cost című dokumentumfilmet.
Összesonlítás képpen vegyük sorra a second-hand és a fast fashion ruhák előnyeit és hátrányait.
Second hand
Előnyök:
Olcsón juthatunk márkás, minőségi ruhadarabokhoz.
Változatos fazonok, különleges darabok.
„Kincsvadászat”-élmény.
Környezettudatos megoldás.
Hátrányok:
Nincs minden méret és szín.
Nincs garancia, csere.
Rendszeresen figyelni kell a készletfrissítést.
Gyakran Meg kell harcolni egy-egy jobb darabért.
Fast fashion
Előnyök:
Általában minden méret és többféle színben kapható ruhák.
Gyorsan változó, divatos kínálat.
Garancia, csere lehetősége.
Hátrányok:
Gyakran gyenge minőség.
Tucatruhák.
Rendkívül környezetszennyező.
Ha a szekrényedben sok a felesleges, de alig vagy nem használt dolog, amit tovább szeretnél utaztatni a nagyvilágban, a következő oldalt ajánlom figyelmedbe:
Ezen az oldalon, egy minimális díj ellenében, szabadon árulhatod, cserélheted vagy akár potom áron a vágyálmaidat is keresheted. Legyen az ruha, cipő, táska, egyéb kiegészítő vagy kozmetikum. Ha kérdésed vagy véleményed lenne, beszélgethetsz a fórumjaikon is.
Ha kérdésed vagy témajavaslatod lenne, csak írj nekünk!
A Stílustükör csapata
Források:
Stílustükör 1. – A szépség és a lélek titka nőknek
Stílustükör 2. – A ruhatárról másképpen nőknek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: