„Minden elszólásnak megvan a maga oka. Sőt olykor az elszólás révén komoly önleleplezés történik” – írta Sigmund Freud A mindennapi élet pszichopatológiája című könyvében. Ilyenkor tényleg a tudattalanunk űz velünk játékot? A neves osztrák pszichiáter úgy vélte, hogy ilyenkor elfojtott gondolataink, érzéseink. és soha nem tekinthető ártatlan elvétésnek.
Például, ha a feleség ilyet mond egy társaságban: „Bemutatom a férgem, akarom mondani a férjem” mondat a házastársak között zajló hatalmi játszma részét képezi.
Gyakran szülők, barátok, barátnők vagy házastársak hatalmi játszmákkal próbálják a maguk elképzelése szerint befolyásolni a másik fél öltözködését, hajviseletét. Egyszerűen uralkodni vágynak, vagy a bennük dúló belső bizonytalanságukat próbálják így tompítani. Ha valaki ezt hagyja, az a saját önbecsülését veszélyezteti és biztos lehet benne, hogy nem önmagáért szeretik, mert „játékbabaként” kezelik.
Az önbizalomhiány, a megfelelni vágyás, a gyerekkori minták, a rejtett félelmek együtt befolyásolhatják, milyen mértékben és módon engedünk teret a másiknak a megjelenésünk (ruhatárunk, sminkünk, frizuránk) kialakításában.
A mai modern világban, a párkapcsolatokban (elméletileg) már mindenki egyenrangú, önálló személy. Bár a külső, társadalmi kontroll hiánya miatt (is) komoly alá-fölérendeltségi viszonyok alakulhatnak ki, ahol az egyik fél túlzott kontrollt gyakorolhat a másik ember felett. Ennek alapja a gyerekkorban keresendő: egy látott-hallott és eltanult (szülői) minta alapján, az alárendelt vagy éppen a domináns szerepkörökhöz vonzódhatunk. Ez persze nem mindig tudatosul.
A gyerekkorban jól begyakorolt szerepkörök, még ha ránk nézve károsak is, álbiztonsággal töltenek el. Akkor is, ha emiatt több feszültséggel és konfliktussal is kell szembe nézni a hétköznapokban, felnőttkorban. (Például: ha gyerekkorodban el voltál nyomva, ösztönösen a domináns embereket keresed, hogy képviseljenek, „megvédjenek”, megmondják, mit-hogyan csinálj és mit viselj. Ha pedig el voltál hanyagolva, felnőtt korra az átlagosnál önállóbb leszel és hajlani fogsz az állandó irányításra.)
Ez a fajta kapcsolat megmérgezi mindkét ember életét. Káros, mert a szeretet, a tisztelet és az elfogadás helyét az elvárások tömege, valamint az állandó kritika veszi át. A düh és a bűntudat mindennapos jelenség lesz. A harmónia messze elkerül és ez a ruhatáradon is meglátszik. Ennek egyik jele, ha rendezetlen a szekrényed és/vagy tele van „vásárolgatásokból” származó darabokkal, amiket sosem viseltél.
A meglévő hatalmi viszony felszámolásával tudsz ebből kitörni és változni, változtatni. Ideális esetben mindenkinek vissza kellene térnie a saját egyensúlyi állapotába, ami nem könnyű feladat. Ha többet nem „eszitek”, hanem támogatjátok egymást, idővel még jó irányba változhat a kapcsolat. Ha mégis szakításra vagy válásra kerül sor, utána gyakran látható, hogy látványosan megváltozik valakinek a megjelenése. Végre a saját elképzelései szerint kezd el öltözködni, önálló döntéseket hozz és felvállalja önmagát.
Ha kérdésed vagy témajavaslatod lenne, csak írj nekünk!
A Stílustükör csapata
Források:
Stílustükör 1. – A szépség és a lélek titka nőknek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: