Itt a nyár és eljött az idő, hogy elővegyük a legszebb fürdőruhánkat, amiben megmutatjuk új, bomba testünket, egy koktéllal a kezünkben. Nézzük milyen rucikat viseltek a fürdőhelyeken anno, szerte a világon.
Ókor: Az ókori Rómában virágzott a fürdőkultúra, de a férfiak és a nők elkülönülten hódoltak a fürdőzésnek. A nők mell és csípő közeli testtájékait a közösségi fürdőkben is elfedték egy mai bikinihez hasonlatos ruhával.
Középkor: A középkorban a fürdőkultúra háttérbe szorult, a közfürdők megszűntek, bár a törököknek köszönhetően nem tűntek el teljesen. A fürdőzést a pórnép szokásai közé sorolták. A fürdés kizárólag tisztálkodási céllal történt dézsákban, fakádakban, természetes vizekben mezítelenül, esetleg lepelbe csavarva. Az első dokumentum, ami a fürdőzéshez használatos, földig érő inget említi, 1387-ből származik. Ez a ruhadarab egészen a 19. századig tartotta magát.
19. század: Európában a 19. század elején a vagyonosabbak körében divatba jött az elegáns fürdőhelyek felkeresése. Az orvosok is egyre gyakrabban írtak fel tengerparti tartózkodás különféle betegségek kezelésére. Az üdülőhelyek könnyebb megközelíthetőségéhez nagyban hozzájárult a vasúti közlekedés fejlődése. Ekkor indul el a fürdőruha gyökeres átalakulása. Akkoriban a fürdőruhák még valóban ruhák voltak; vastag, nehéz, flanel anyaggal, amely egyszerre védte a viselőjét a nap sugaraitól, a hideg víztől és a kíváncsi tekintetektől. A felsőrész egy hosszú ujjú kabátka, az alsó pedig egy törökös szabású hosszúnadrág volt, de lassan megindult a rövidülés. Először a felső vált rövid ujjúvá, majd ezt követte a nadrág. A legszigorúbb erkölcsök a viktoriánus- kori Angliában uralkodtak. Nem elégedtek meg a mindent eltakaró ruhákkal: fürdőgépeket építtettek! Ezek tulajdonképpen apró faházak voltak. A fürdésre vágyók a parton beszálltak a fürdőgépbe a hétköznapi ruhájukban, itt átöltöztek a fürdőköntösükbe, majd házastul betolták őket a vízbe.
Annette Kellermann
20. század: A fürdőruha további alakulásához nagyban hozzájárult az úszás, mint sport népszerűségének növekedése, ami megkövetelte a praktikusabb, rövidebb, könnyebb viseleteket, de a társadalom még nem állt készen a gyökeres változásokra (1907-ben az USA-ban börtönbe csuktak egy úszónőt –Annette Kellermannt-, aki egy, a maihoz hasonló egyrészes úszódresszben próbálta szelni a habokat.). A 10-es években a fürdőruhák már láttatni engedték a női alakot, szabadon hagyva a karokat és a lábak egy részét. A strandokon az 1930-as évekig centivel mérték a ruhák hosszát (max. térd felett 15cm!). A 20-as évek elején a sportos, atlétaszerű, egyrészes fürdőruhák hódítottak, a hölgyek kendőt kötöttek a fejükre a napsugárzás ellen. 1921-ben az amerikai Jantzen cég dobta piacra az első elasztikus anyagból készült fürdőruhákat. A 30-as években a fürdőruhák már mintás, pamut anyagból készültek és bár a csípőt és a feneket teljesen takarták, a vállak és dekoltázs már láthatóvá váltak.
A 40-es években jelentek meg az alakformáló fürdőruhák, felkapottak voltak a pöttyös és a virágos minták. 1946-ban Louis Réard tervezett egy kicsi két részes fürdőruhát, aminek a „Bikini” fantázianevet adta. (Bikini-atoll- amerikai atombomba-kísérletek helyszíne. A tervező szerint a ruhadarab olyan hatással lesz a férfiakra, mint egy atomrobbanás. Réard szerint csak akkor bikini a bikini, ha átfér egy jegygyűrűn). A ruhadarab annyira botrányosnak bizonyult, hogy nem talált modellt, aki bemutatná, csak egy sztriptíztáncosnőt (aki a bemutató után 5000 házassági ajánlatot kapott a megvadult férfiaktól). A bikinit Európában betiltották, és az USA-ban is 15 évre volt szükség, mire a társadalom megbékélt vele. A nagy áttörést Robert Vadim 1957-es filmje, az „És Isten megteremté a nőt” hozta meg, amiben Brigitte Bardot első színésznőként jelent meg a vásznon bikiniben.
A 60-as években jelent meg a lycra-anyag és a hippimozgalommal együtt a csípőfazon és a háromszög alakú, megkötős melltartó. Ez a szabásvonal napjainkban is igen kedvelt. A monokinit 1964-ben tervezte meg Rudi Generich, ami tulajdonképpen egy fürdőbugyi két pánttal, felső nélkül, és ami természetesen hatalmas botrányt kavart. A legtöbb strandon betiltották a viselését. A tangát 1974-ben alkotta meg Carlo Ficcardi. Nevét egy Amazonas mellett élő bennszülött törzsről kapta. A tanga a 80-as években terjedt el, de fürdőruhaként sosem ért el akkora sikert, mint a hagyományosabb fazon. A 90-es években jelent meg a push-up melltartó, amely optikailag nagyobb melleket eredményez. Mostanra pedig nagy divat lett a pánt nélküli bikini, és az egyrészes fürdőruhák is egyre különlegesebb fazonokban kaphatók.
Napjainkra minden igényt kielégít a fürdőruhapiac, nincs olyan szín, minta és fazon, ami ne lenne elérhető. Vásároljál te is egy újat!
Várjuk hozzászólásod, véleményed! Csak írd ki magadból!
A Stílustükör csapata
Források:
Stílustükör 1. – A stílus és a lélek titka nőknek című könyv
http://www.life.hu/trend/20120712-legyel-olyan-szexi-a-strandon-mint-marilyn-monroe-a.html
http://www.oltozzstilusosan.hu/furdoruha-tortenete.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bikini_(f%C3%BCrd%C5%91ruha)
http://startmystyle.hu/indul-furdoruha-szezon/
http://www.sno.hu/2017/07/12/a-furdoruha-tortenete/
https://prezi.com/uebu31cregg7/furdoruha-tortenete/
Kommentek