A ruhagyárak Ferrarija | Stílustükör - Légy önmagad stylistja!

A magyarországi nagyipari ruhaipar a második világháború után alakult ki. Ezt megelőzően a ruházati termékek előállítása csak kisipari tevékenység keretében folyt. 1938-ban az 1–3 emberrel dolgozó mintegy 23 000 szabó kisiparos mellett az akkor létezett 66 konfekcióüzemben mindössze 2800-an dolgoztak, és ezek termékei meglehetősen alacsony színvonalúak voltak. (Ebből ered a „konfekcióruha” kifejezés korábban meglehetősen lebecsülő értelmezése.)

1950-től a szabó kisiparosok, segédek jelentős részét beléptették az akkor alakított szövetkezetekbe, ezek nyitó termelőeszközei a tagok által bevitt eszközök voltak. Később a szövetkezetek jelentős része is átállt a tömegtermelésre és ez megnyitotta az utat a szakképzetlen munkaerők alkalmazása előtt is. A szabó kisipari szövetkezetek mellett az ún. háziipari szövetkezetek tevékenységének is jelentős részét tette ki a hagyományos ruhaipari tevékenység. Az új ruhagyárak létrehozása a munkahelyteremtésnek is fontos eszköze volt.

A legnagyobb hazai ruhaipari vállalatok voltak: Vörös Október Férfiruhagyár (VOR), Május 1 Ruhagyár (Elegant), FÉKON Ruházati Vállalat, Debreceni Ruhagyár, Szegedi Ruhagyár, Zalaegerszegi Ruhagyár (ZAKO), Soproni Ruhagyár. Ezek a vállalatok a törzsgyár mellett általában számos vidéki üzemmel is rendelkeztek illetve szövetkezetekkel, tanácsi vállalatokkal is végeztettek bérmunkát.

Május 1-je alkalmából emlékezzünk meg a ruhagyárról, mely erről a napról kapta a nevét.

A józsefvárosi Elnök utcában található honvédségi ruharaktár épületében a harmincas években létesült katonai ruhagyár. A második világháború alatt zsidó lányok, asszonyok munkaszolgálatként itt varrták a katonaruhákat, majd 1958-tól kezdve ez lett a Május 1. Ruhagyár (a civil ruhák gyártásától fogva pedig Elegant – Május 1. ruhagyár), amely egészen 1994-ig működött.