Ha itt a tavasz, itt az idő a ruhatárunk szelektálására és átrendezésére. Előző bejegyzésünkben már kifejtettük, miért fontos a ruhásszekrényünket évszakról évszakra átnézni és kiszelektálni. Erre a fő érv az, hogy
egy jól kialakított ruhatárból képtelenség rosszul felöltözni, még ha rossz napod is van.
Erre kell törekedni. Így napi szinten csökken a #stressz benned és a kreatív energiáid felszabadulnak.
Azt mondod nem a #ruha teszi az embert?
Az biztos, hogy sokat elárul rólunk a ruházatunk. Gondolj arra, nap mint nap első ránézésre ítélünk meg embereket, anélkül, hogy ismernénk őket, pusztán a kinézetük alapján. Persze ez nem szép dolog és a belső értékek az igazán fontosak, de a helyzet az, hogy a másik belső értékéig rendkívül ritkán jutunk csak el, mert a külsőt kell néznünk. Ezért (is) érdemes ezen a téren tudatos döntéseket hozni és az öltözékünkkel, főleg a fazon- és színválasztásainkkal megmutatni #pozitív belsőnket!
Ha a cipő- és ruhásszekrény szelektálást elkezded, gyorsan rá fogsz jönni, több tárgyat birtokolsz, mint amire szükséged van. Miért halmozod őket?
Nézzünk néhány indokot:
– Átgondoltság nélkül vásárolsz, ezért sok darab nem illik egymáshoz, így megfelelő szetteket sem lehet kialakítani,
– csak a halmozás élménye volt fontos, így a szekrénynek vásárolgattál, nem pedig magadnak,
– valakin láttál egy jó darabot és kritikátlanul, felpróbálás nélkül vetted meg, ami később mégsem tetszett,
– az újság/internet/ trendműsor azt ajánlotta vedd meg, mert különben soha sem leszel trendi,
– a bolti fényben megfelelőnek tűnt a színárnyalata, de otthon, természetes fényben borzalmasnak találtad,
– ajándékba kaptad valakitől és ezért nem akarod kidobni, de amúgy nem tetszik és nem is jó rád,
– a kihízott vagy a már kisméretűnek vett darabokat azért tartogatod már évek óta a szekrényben, mert hátha egyszer bele fogsz fogyni,
– néhányszor viselted, de amikor utoljára viselted, akkor valami negatív dolog történt (például szakítás) és már soha fel nem vennéd,
– az exed új barátnője is ilyen ruhát hord és rajta jobban áll, ezért nem veszed fel,
– nosztalgiából tartod meg, de már rég nem viseled,
– lusta voltál kidobni,
– sajnáltad kidobni, stb. (Folytatás a Stílustükör 2. könyvben)
A halmozás oka alapvetően abban keresendő, hogy nem szeretjük elveszíteni azt, ami már egyszer a miénk volt. Legyen szó: kapcsolatokról, pillanatokról vagy akár tárgyakról.
Hajlamosak vagyunk extrém módon ragaszkodni saját dolgainkhoz, és erős félelemérzet ural bennünket, ha a józan ész által, azok feladására (kidobására) kényszerülünk. Furcsa jelenség, de ahogyan egyre többet és többet birtokolunk, úgy válunk egyre sebezhetőbbé is, mert többet veszthetünk, mint nyerhetünk. Tárgyainkra befektetésként tekintünk: minél több időt töltöttünk „együtt”, annál nagyobb részünkről az érzelmi befektetés. (Gondolj csak a kedvenc cipődre vagy táskádra.)
Összességében tehát a veszteségtől való félelmünk miatt ragaszkodunk ahhoz, amink van, még akkor is, ha az egyébként egy rossz döntés volt. Ez a veszteségfélelem a status quo iránti igényünk tükröződése: szeretjük az állandóságot. Amikor tehát a változás lebeg szemünk előtt, inkább gyűjtsük össze és vegyük sorra (listázzuk) azt, amit elveszítünk (kidobunk). Ez nyugtatja meg a lelkünket, így pedig könnyebben tudunk a fejlődés útjára lépni.
Cél a belső félelmeink és a motiváló tényezőink tudatosítása egy tökéletes első lépés lehet a fájdalmak enyhítésére. Ki is próbálhatjuk a tavaszi nagytakarítás során! Ha minden kacatunkat átselejtezve ne arra gondoljunk, hogy meg kell válnunk egy szakadt futócipőtől, ami eddig a miénk volt, hanem tegyük fel a kérdést: ha meglátnám ezt egy garázsvásáron, hajlandó lennék fizetni érte?
Ez a módszer a józan ész vekkere lesz. Próbáld ki!
Várjuk hozzászólásod, véleményed! Csak írd ki magadból!
A Stílustükör csapata
Forrás:
Stílustükör 2. –A ruhatárról másképpen Nőknek című könyv
Egy házzal több vagy kevesebb? – A veszteségfélelem nyomában
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: