Fiatalon és naivan, a férfiaknak öltözködünk, mert tetszeni szeretnénk és örömet akarunk ezzel okozni nekik. Majd rájövünk, hogy a legtöbb férfi észre sem veszi, mi van rajtunk, csak azt tudná megmondani, tetszünk-e neki vagy sem. Ezután a többi nőnek kezdünk el öltözködni a „legjobban öltözött NŐ” rangjáért. Ilyenkor sok irigységgel és gyűlölködéssel találkozhatunk. Ha eljutunk a bölcs belátásig, hogy csak a magunk örömére érdemes öltözködni, az egyfajta önkifejezés lehet. Ha szerényebb anyagi lehetőségekkel szépen és ízlésesen tudunk öltözködni, az már egyfajta művészet.
Gyakran szülők, barátok, barátnők vagy házastársak hatalmi játszmákkal próbálják a maguk elképzelése szerint befolyásolni a másik fél öltözködését, hajviseletét, mert uralkodni vágynak, esetleg a saját belső bizonytalanságukat próbálják így tompítani. Ha valaki ezt hagyja, az az identitását és a saját önbecsülését veszélyezteti. Biztos lehet benne, hogy nem önmagáért szeretik és „játékbabaként” kezelik.
Manapság a párkapcsolatokban (elméletileg) már mindenki egyenrangú, önálló személy. Bár a külső, társadalmi kontroll hiánya miatt (is) komoly alá-fölérendeltségi viszonyok alakulhatnak ki, ahol az egyik fél túlzott kontrollt gyakorolhat a másik ember felett. Ennek alapja a gyerekkorban keresendő: egy látott-hallott és eltanult minta alapján, nem tudatosan, de vonzódhatunk az alárendelt vagy esetleg a domináns szerepkörökhöz. Miért? Mivel ezek ismerősek, jól begyakoroltak, így „alkalmazásuk” közben biztonságban érezzük magunkat, még ha emiatt több feszültséggel és konfliktussal is kell szembe néznünk a hétköznapokban. (Például: ha gyerekkorodban el voltál nyomva, ösztönösen a domináns embereket keresed, hogy képviseljenek, „megvédjenek”, megmondják, mit-hogyan csinálj és mit viselj. Ha pedig el voltál hanyagolva, felnőtt korra az átlagosnál önállóbb leszel és hajlani fogsz az állandó irányításra.)
Ez a fajta kapcsolat megmérgezi mindkét ember életét. Káros, mert a szeretet, a tisztelet és az elfogadás helyét az elvárások tömege, valamint az állandó kritika veszi át. A düh és a bűntudat mindennapos jelenség lesz. A harmónia messze elkerül.
Az önbizalomhiány, a megfelelni vágyás, a gyerekkori minták, a rejtett félelmek együtt befolyásolhatják, milyen mértékben és módon engedünk teret a másiknak a megjelenésünk (ruhatárunk, sminkünk, frizuránk) kialakításában.
A meglévő hatalmi viszony felszámolásával tudsz ebből kitörni és változni, változtatni. Ideális esetben mindenkinek vissza kellene térnie a saját egyensúlyi állapotába, ami nem könnyű feladat. Ha többet nem „eszitek”, hanem támogatjátok egymást, idővel még jó irányba változhat a kapcsolat.
Sokszor látható, hogy válás vagy szakítás után látványosan megváltozik valakinek a megjelenése (előnyére vagy hátrányára), mert végre a saját elképzelései szerint öltözködhet vagy egyszerűen rákényszerül önálló döntéseket hozni.
Folytatás a “Stílustükör 1. – A szépség és a lélek titka Nőknek” című könyvben
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: